– Minden úgy volt, ahogy mondom. Semmit meg nem cseréltem, meg nem másítottam – néz rátok jelentőségteljesen a nagymamátok. – Elmesélem miért is kell ma meggyújtanotok a lámpásokat és a partra sétálni velük. Az a nap is úgy kezdődött, mint a többi. A férfiak korán keltek és kihajóztak halászni. És aztán sötét lett, nem lehetett látni a Napot. A megszokott napfény eltűnt: valaki vagy valami eltűntette. A faluban csak a fiatal felnőttek, a gyerekek, az anyukák és az idősek maradtak.
A világítótorony és a part teljes sötétségbe borult, a férfiak így biztosan nem találnak vissza a nyílt vízről. A part ezen része veszélyes, ha nem ott kötnek ki, ahol a világítótorony mutatja, abba belehalnak. Tudtuk, hogy valamit tennünk kell. A falu legidősebbjei szerint csak az 1000 éves nénihez fordulhatunk, aki olyan régóta él már, hogy ha valaki – ő biztosan tudja mi történhetett a faluval. A gond, hogy a néni az erdő mélyén, egy barlangrendszerben él és szívből utálja a falubelieket, kiváltképp a gyerekeket. De meg kellett próbálnunk, mert kellett a fény és a világítótorony.
Éljétek át a falu Kalandját, ami a Lámpások éjszakája ünnepséghez vezetett. Vajon ti is úgy oldottátok volna meg a feladatokat, ahogy a nagymama és a barátai?
Derítsétek ki, ha van merszetek hozzá!
Ez a kedves történet végigvezet Szentedre hangulatos, sikátoros óvárosán és a Dunakorzón. A Kaland babakocsival is teljesíthető, ha bírja a macskaköveket.
A történet megegyezik a Kopaszi-gátnál lévő Lámpások éjszakája kalandunkkal.
Ez a kaland nem kapcsolódik a helyszínhez – a kaland állomásain a rejtvények megoldásához nincs szükség a környezetben található tereptárgyakra.
